A degu (Octodon degus) az emlősök  (Mammalia) osztályába a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a csalitpatkányok  (Octodontidae) családjába tartozó közkedvelt faj.
Dél-Amerikából származnak, magyar nevük is innen ered, chilei, amerikai mókusnak is hívják.
Testhossza a farok nélkül 15–20 cm. A kifejlett példányok nagyjából akkorák lesznek, mint egy kisebb patkány. Bundájuk felül szürkésbarna, a has oldalán krémszínű. Fogai, mint a legtöbb rágcsálónak, állandóan nőnek. A fiatalok foga fehér, az idősebbeké narancssárgás. Füle nagy, hallása is kitűnő. Szeme hasonlóan a legtöbb rágcsálóhoz teljesen fekete. A sötétben jól lát. A farka végén található bolyhos részt szemrebbenés nélkül elhagyja, ha ott emelik meg.
Chilében, Argentínában a legközönségesebb rágcsálók közé tartoznak. Nagy csapatokban élnek.



Saját maguk által kivájt üregekben élnek. Legtöbbször egy hűs árnyékot biztosító bokor alá költöznek. Nappal nem jönnek elő fészkükből, csupán napnyugtakor, vagy amikor már a Hold is feljött, hogy apró magokat gyűjtsenek.
A sivatagban szinte kizárólag apróbb magvakkal táplálkoznak, melyeket vagy összegyűjtenek, vagy helyben elfogyasztanak. Ha ragadozó, vagy más veszély közeledik, egyszerre mind eltűnnek földalatti labirintusaik bejáratain.
A deguk 2–8 kölyköt hoznak világra. 6 hónapos korukban válnak ivarértetté. Vemheségük 75–90 napig tart. A hím köré több nőstény is társul. Természetes körülmények között csak kevés degu éri meg a 2 éves kort, „fogságban” viszont akár 5–7 évig is élhetnek.
A degu nagyon elterjedt kiskedvenc, rendszerint ketrecben vagy terráriumban tartják. Lakhelye 2–3 példány tartásának legalább 100x50x60 cm legyen, de semmiképp nem hátrány, ha nagyobb. Lakhelyét ne érje közvetlen fény, s a huzattól is kíméljük. Nagyon szívesen épít fészket. Alomnak forgács, homok, macskaalom, széna is használható, melynek cseréje néhány naponta is elegendő. Kedvelt játéka a homokfürdőzés. Egy lehetőleg elég nehéz tálban, amit nem tud felborítani, helyezzünk be neki tiszta homokot. Ha hetente 2–3 alkalommal berakjuk hozzájuk a tálat egy kis időre, akkor nemcsak unalmát űzzük el vele, de bundája is fényesebb, ápoltabb lesz. Mint minden rágcsálónak, így a degu metszőfoga is állandó növésben van, és koptatnia kell, emiatt is célszerű mászókákat, s egyéb tárgyakat berakni neki.
Naponta csak friss vizet, szénát és magokból álló keveréket igényel. Tanácsos azonban az etetésére odafigyelni, mivel hajlamos az elhízásra, illetve a cukorbetegségre, és a fogát is roncsolják a cukortartalmú ételek. Nem szabad neki sok édes gyümölcsöt adni, mert az édes dolgok nem csak a fogainak nem tesz jót, de ha nagyon sokat kap cukorbeteg is lehet. Inkább zöldségeket adjuk neki rágcsálás gyanánt, de azt se vigyük túlzásba, mert hasmenést okozhat.
(forrás:Wikipédia)